A sokk

Ma egy ritka sokkoló találkozásom volt. Még most is beleremegek, talán jobb lenne, ha le sem írnám. Szóval álltam a pénztárnál a dm-ben, aztán hallom, hogy valaki a hátam mögött félhangosan és jó félénken megkérdi: - Éva? Te vagy az Szalánczky Éva? Hátra fordultam és öregasszony arcát láttam. Csak néztem, de ő megszólalt: - Hát nem emlékszel? Rita vagyok a IV. - ból. Egymás mellett ültünk matekon, tudod Évike néninél. Emlékszel mennyire utáltad akkor a nevedet, hogy téged is Évának hívnak. 

És nézett rám jóindulatúan és kedvesen, amivel nem volt semmi baj, de láttam a ráncokat és a lecsúszott bőrt a szemeknél. Sokkoló volt.